színről színre

egy fatörzsön feküdt
tapintatos de egyértelmű, rutinos pillantással közölte a visszautasítást
de megláttam valamit a szemében. megláttam a szemében azt

hiába nem volt az a típus, aki mindenestül tetszik,
hiába volt szeme is kicsi, szemhéja vékony és vörös

"NEM TAGADHATOD MEG TŐLEM!"
mondtam határozottan
mint aki az élethez szükséges falatról beszél
mint aki alapvető jogáról beszél

visszanézett rám, mint akit lelepleztek
aztán a meglepetés is eltűnt a szeméből

még nem néztem így
még nem néztek így
mintha a mindent megmagyarázó titkot közölné velem
mintha soha nem láttam volna igazán
mintha egy színjátékból most léptem volna ki a valóságba
mintha az álomból most ébredtem volna

de elvágták az egészet
a számítógépemnél ültem.
"aha, nem rossz" - gondoltam,
és elindítottam a jelenet letöltését,
pedig éreztem, hogy soha nem folytatódik,
soha nem tudok oda visszatérni, ha most nem

a kezem a homlokomhoz kaptam,
mint amikor az ember rájön, hogy hülyeséget csinált,
aztán visszatettem a takaróra.
egy magas emelvényen feküdtem, körülöttem emberek
elhatároztam, hogy megpróbálok visszatérni,
bár alig hittem, hogy eljutok oda, a második valóságig.

becsuktam a szemem,
de éreztem, reménytelen.
és kinyitottam itt a szobámban, egyedül

.