demotivation

a vonal

mindenkinek van egy vonala
amit leginkább az orrán, a kezén, a farkán, a térdén és a lábfején látok
de a mozdulataiban, a hangjában is
és ahogy kinéznek a dolgai
ahogy mozog, néz, érez

vizuális típus vagyok, ezért látom vonalnak
neked talán hang, ritmus az egész

igyekszem megismerni a saját vonalam
és változni akarok
de nem tudom, mi állandó és mi képlékeny
a változás vagy a változásra való képesség
mennyire része magának a vonalnak


Hans rövid matrózfelöltőt viselt, melynek vállán és hátán szétterült a tengerészöltöny széles, kék gallérja, míg Toniónak szürke, öves gallérja volt. Hans rövid szalagos dán matrózsapkája alól kigöndörödött hajának egy lenszőke fürtje. Feltűnően csinos, jó alakú fiú volt, széles vállal, keskeny csípővel, nyílt, széles pillantású, acélkék szemmel. Tonio kerek prémsüvege alól ellenben, barnás és déliesen éles metszésű arcából sötét, szelíden árnyékolt, túlságosan súlyos pillájú szempár pillantott elő, álmodozón és kissé félénken... Szája és álla szokatlanul lágy idomú volt. Hanyagul, egyenlőtlen léptekkel járt, Hansen karcsú, fekete harisnyás lábszárai rugalmasan és ütemesen rótták a járdát... [...]

Ilyen volt Hans Hansen, és Tonio Kröger, amióta csak ismerte, elég volt őt megpillantania, hogy vágyakozást érezzen, irigy vágyakozást, amely ránehezedett a mellére, és égette a szívét. "Ha az embernek olyan kék szeme lenne - gondolta -, és olyan szép rendben és boldog közösségben élne mindenkivel a világon, mint te! Hogy te mindig olyan jóravaló és általánosan becsült módon tudod elfoglalni magad! Ha elintézted a leckét, akkor lovaglóórát veszel, vagy lombfűrésszel dolgozol, és még szünidőben is, a tenger mellett, elfoglal az evezés, a vitorlázás és az úszás, mialatt én naplopó módjára, elveszetten heverek a homokban, és elbámészkodom a tenger arcának titokzatosan örökké változó játékán. De azért oly tiszta a szemed. Ha olyan lehetnék, mint te..."

Thomas Mann: Tonio Kröger (Lányi Viktor ford.)
in: Th.M.: Novellák; Európa Könyvkiadó Bp. 1966
159. és 163. old.

Az alkalmazkodásról

Munkánkban, napi életrendünkben, a módban, ahogyan a világ jelenségeire jellemünk, értelmünk, ízlésünk felel, mindebben van egyfajta belső törvény, melyet önkényesen megkerülni büntetlenül nem tudunk. Ne akarj másképpen dolgozni, mint ahogy azt jellemed, képességeid és a munka természete előírja. Ne akarj másképpen boldog lenni, pihenni, vállalkozni, mint ahogy ezt jellemed és idegeid parancsolják. Alkalmazkodj a törvényhez, mely kérlelhetetlenül megszabja helyed, munkád és az élettel szemben való magatartásod. Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni: az örömet, a bánatot, a hivatást, a feladatot, a bukást és a halált is. Alkalmazkodj magadhoz, életed érthetetlen és kemény törvényéhez, mely pontosan előírja cselekedeteid sorrendjét, értelmét és érzéseid hőfokát is. Ne akarj ügyesebb, értelmesebb, boldogabb, tehetségesebb, boldogtalanabb és reménytelenebb lenni, mint amilyen vagy. A törvény lángbetűkkel ég életed épületének homlokzatán. Olvasd ezt a törvényt, mindennap, minden pillanatban.

Márai Sándor: Füveskönyv
Helikon Kiadó, Bp. 1977.
76. old. (104. bekezdés)

crossroads

2 months ago i played with a dead viper,
and as they said, it's also dangerous, i didn't really care

i went even at very windy nights to swim in the lake,
even alone

------ ------
i got the message:
i can go back to holland, work in the office
peaceful life:
legal, well-payed, relative relaxed work, minimal homophobia
------- ------

at that night i took my towel and went on the beach with a beer
"the water was anxious"
i drank my beer, thought about stopping smoking
and turned around

there hissed something on the stones
i was more afraid than curious
i shrank