kis világom

Rájöttem, hogy valamiféle isten-komplexusban szenvedtem az utóbbi időben. Letaglózott a tudat, hogy nem tudok mindent és mindenkit megismerni, hogy nem tudok mindent áttekintő tudást szerezni. Vagyis hogy véges térben és időben - és elmével - kell élni.

Felszabadító volt a gondolat, hogy amit nem lehet, azt nem is kell. A töredékesség, ami elernyesztett, most erőt adott. Elég, ha a magam kis világát építem fel és rendezem be. Ha nem is fizikailag, a magam kis házát és kertjét.

Ideje lenne újraolvasnom Robinson Cruseo-t...