al panim

kacagva néztem körül, fel és le, széjjel
sehol semmi, talán én sem

játszottam magamban, négykézláb
épp a földet túrtam,
mikor azt éreztem, hogy a fejem ott maradt
és nem tudom felemelni

felnézni nem tudtam
csak azt éreztem, hogy a lába előtt vagyok

hiába engedtem ki kémlelkem
mint ellenszéltől megcsapott madár
szállt magasabbra és magasabbra

de még mindig csak a láb volt

és bár először homogén monszternek gondoltam,
minden nüansz-analizáló rafinéria kevés Hozzá,
hiába végtelen hatalmas

אַדִּיר הוּא

ciki cigi

--------Update-2009-07-27----------

Még nem merek nyilatkozni a kérdésben, de két hete nem cigizem rendszeresen (a Királyhágó-módszerrel sikerült megtörni az átkot.

És ami most mozgatott: az IGAZi. Úgy egy hete vettem észre, sült padlizsán evése közben, milyen orgiasztikus szinesztéziát élek át (boltíves, színes ízek).

Amiért jó NEM cigizni:

• érzem az igazi ízeket
• érezni akarom az igazi fájdalmat (amit nem a cigi okozta érszűkülés okoz)
• igazi spiritualitást akarok, nem egy ilyen "olcsó" pótszert
• eredetibb apropót akarok a barátkozáshoz
• a magam formában tartására is kéne eredetibb módszer (pl. nem eszem magam degeszre, amikor csak van rá lehetőségem)
  

No de nyugi, egyelőre a "social" dohányzás megmaradt. Nem tetszett a dogmatikus, kategorikus elhatárolódás. Féltem, hogy csak félelem van benne. Ha te is le akarsz szokni, ne várd, hogy egy este, egy sör mellett téged is "megtérítelek". (legalábbis nem erre ;-)
Ja, és még valami, amiért nem tudok leszokni teljesen: nem tudok szakítani. Ha nem csap be valaki nyilvánvalóan és fájdalmasan, akkor mindenféle barátságot és szerelmet nagyon nehezen szakítok meg. És amíg nem derül ki, hogy komoly bajom lett tőle, a cigivel is nehéz.

--------------2008-12-25-------------------
Miért cigizem?

• A társaság miatt. Amiben a legmeghatározóbbak, főleg kezdetben, jó srácok voltak.
• Olyankor általában fizikailag is kilép az ember a taposómalomból, a megszokott közegből.
• Megáll, lelassít (a lélegzetvétel is).
  
• Volt olyan főnököm (vendéglátásban), aki szintén cigizett, és több szünetet kaptak nála a cigisek.
• Túl jófiúnak érezném magam nélküle, tiltakozom a morális késztetés ellen, és ragaszkodom egyfajta dekadenciához.
• Sok jó gondolatot, elhatározást köszönhetek cigizéseknek. Többször gondoltam, hogy sikerült egy utolsó jó gondolatra jutni cigi közben: hogy hogyan fogok leszokni.
  

Hogyan NEM próbáltam leszokni?
Ahogy mások:

• Anyu és Apu, Tata
• újévkor, szülinapkor
• "mesterségesen", segédeszközökkel
• ijesztő képeket nézve szétrohadt tüdőkről

Hogyan próbáltam?

• Búcsúlevelet írtam a csikkemnek, amiben leírtam, hogy szép volt együtt, sok új barátságot, barátságok megerősödését köszönhettem neki, de ideje elválnunk. És nem zárom ki, hogy közös ismerőseinkkel együtt még összefuthatunk, de a napi kapcsolatot ideje felfüggeszteni, inkább csak különleges alkalmakra tartogatnám tüdőig és erekig ható csókját.
• A történelmi Erdély határán, a Királyhágón is akartam szakítani vele, ahol valamikor a "barátnőmmel" - ha már ez a hely bejött rossz szokások levetkőzéséhez.
• Dobtam már a csikkem az Oltba, Dunába, holland csatornákba - vigye el a víz.
• Terveztem, hogy abbahagyom, ha "valami jobbat" vehetek majd a számba :-o
• Flesseltem arra is, hogy ha a lakásra vigyázok, a lábamat megtörlöm miután jövök be cigizésből, miért nem vigyázok legalább ennyire a testemre.
• Egy terhes barátnőmnél gondolkodtam arról, hogy nemcsak a magzatot, de a bennem élő gyermeket is védeni kellene, aki még tudta, mi a rossz, és nem szerette a cigifüsöt.
• Néztem az állatokat, növényeket, és arra gondoltam, nekik is több eszük van, és milyen erőszak lenne egy állattal cigit szívatni vagy egy szép kis virágba belenyomni a parazsat.
• Volt nekem judaizáló időszakom is, amikor szombatot tartottam. Sokszor akartam péntek este abbahagyni a cigizést, mert a sabbat azt jelenti "abbahagyni".
• Szívtam már többször fejfájásig-hányingerig a cigit. - Na jó, ez nem saját találmány...
  
• Hiánybetegség: Gondolkodtam, mit helyettesít a cigizés. Például volt, hogy ha pár napig nem cigiztem, felelevenedett a spiritualitásom. Kellett a szünet, a rituálé, a szabályos lélegzetvétel.
• Terveztem, hogy jó célra fordítom a pénzt, amit elszívnék. És - gondoltam - ha mégis cigizek, azzal mások szájából veszem ki a kenyeret.

Vannak időszakaim, mikor nemcsak viccből gondolom minden cigiről, hogy az az utolsó, de aztán kiderül, hogy csak a következőig. Aztán belefáradok és nevetségesnek érzem a próbálkozásaim, és leállok a leállással. Az újabb találmányom: hogy nem a sorban utolsó cigi elszívása a döntő, hanem az első nem elszívása.

Múltkor pedig Párizsban, mikor egy barátomnak a fentieket elmeséltem, aztán (aszociálisan, egyedül) lementem cigizni, a füstben kitisztult még valami, a cigizés rádöbbentett az összefüggésekre, amikbe maga is beleágyazódik. Hogy a szigorú vallásos felfogásomtól és az öngyilkossági gondolataimtól való szabadulásom óta nem akarok és nem tudok hinni abszolút jóban és rosszban. A transzcendenst (Istent?) is ezek fölé a kategóriák fölé emeltem, menekítettem: hogy megmentsem a felelősségtől a sok "rosszért" ami a világban történik. És ezért választottam az új szakdolgozatom témájának az Ézsaiás 45,6b-7-et is: "én vagyok az Úr, nincs más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr, cselekszem mindezt." Ezzel is a fentieket akartam megerősíteni. És a nevem fordításánál is tiltakoztam az "Isten ajándéka" fordítás ellen, mert a passzív participium csak annyit jelent: "Isten adta" (ami csapásra, ostorra is vonatkozhat).
Aztán egy kifejezés visszhangzott a fejemben: "amíg ember vagyok". Akár van egy pro-humán, jóakaratú isten, akár nincs - nekem, amíg ember vagyok, arra kell törekednem, ami jó nekem és a többi embernek. Talán az egyház és állam szétválasztásához hasonlítható egy ilyen gondolat, ha meg is foganatosul, ha mint új, mély barázda szeli át az agyam.

Ma hajnalban álmomban egy nagyon jó, talán a legjobb és legkeresettebb doktorral beszélgettem egy kávézó teraszán, és pajkosnak szánt hangsúllyal vetettem fel neki a kérdést, megnyugtató választ várva: ugye, "a cigi és kávé nem nagy baj?" Csak húzott egyet az arcán, nem erkölcscsőszi szigorral, hanem kijózanító komolysággal, és (ami a legfontosabb) első nagy szerelmemnél látott mozdulattal.

------------függelék--- kelt--2007-04-03---------------------

Brüno

likes

• Ich could develop my "queer identity"
  how am I?
  how should I be?
  what should I avoid?
• der queer-bekehrer - how ridiculous they waren
• die "love-story" mit Lutz
• the behaviour of the real and uninitiated "co-actors" by the boxing scene
• the electro music at the end (rolling names...)
• like by Borat: I enjoyed that they challenged the people with their unexpected behaviour around them (until they don't hurt essential feelings) - I liked to play role with a Freundin on street spontaneously, f.e. by the red light: "I wanted that child!" - and she reacted at once: "But I have to study, to build my carrier...!"
• The idea that the actor could be "shtreit".
  

dislikes

• "challenging" too far, f.e. involving children and parents
• explicit nudity
• it reinforces negative stereotypes

wikipedia (deleted scenes, making etc.)