magyar s---be magyar f---t!

Atyámmal elzarándokoltunk a hétvégén Bösztörpusztára, a "Magyarok Országos Gyűlésére". Bár kiráz a hideg, ha meghallom a csengőhangját (egy német induló), bár már akkor menekültem álmomban a neonácik elől, mikor még azt sem tudtam, kik azok - gondoltam, okulás végett elmegyek.

Volt is ott minden. Sarkantyú, kösöntyű és rütyütyü minden mennyiségben. És főleg sok-sok ember, akinek már nemcsak a nemzetisége, hanem a vallása és főállása is magyar.

Úgy indultam, hogy akasztok magamnak egy mokány legényt, de aztán csak egy srácot fogott be a gaydarom. Vagy én, vagy ők - valaki másfele figyelt.

De nem mondanám, hogy szenvedés volt. Tetszett az önkéntes-önszervező jelleg, amivel igazgatták az egészet. Tetszett sok áru (kevésbé az ára). És tetszettek a beszélgetések az ismerős kézművesekkel, akiknél le-letáboroztam. Kis "ütnek, fuss el; adnak, vedd el!" jellegű igazságokról, amiket a hiperentropikus, hektikus posztmodern szoszájeti technokratája elfelejteni tendál.

Kár, hogy Magyarországon nem futja szélesebb (vagyis inkább színesebb) politikai palettára, hogy pl. szegény jobbos és szélsőjobbos meleg politikusainkat a meghasonlás ne radikalizálja tovább.

melyik kereszttel lehet többet ártani?
(Miért is venném meg? Majd megkapom ingyen a hátamba, ha elmegyek 5-én a pride-ra :)

ez az út nekem túl le van döngölve

kis világom

Rájöttem, hogy valamiféle isten-komplexusban szenvedtem az utóbbi időben. Letaglózott a tudat, hogy nem tudok mindent és mindenkit megismerni, hogy nem tudok mindent áttekintő tudást szerezni. Vagyis hogy véges térben és időben - és elmével - kell élni.

Felszabadító volt a gondolat, hogy amit nem lehet, azt nem is kell. A töredékesség, ami elernyesztett, most erőt adott. Elég, ha a magam kis világát építem fel és rendezem be. Ha nem is fizikailag, a magam kis házát és kertjét.

Ideje lenne újraolvasnom Robinson Cruseo-t...

a

a nap felé,
de a sötét mélyben

a paradicsommadár után,
vad sas a kötél végén

az atya szemét rejti,
a kígyóéból néz felém

hadd legyek én is egy,
mint te vagy

színről színre

egy fatörzsön feküdt
tapintatos de egyértelmű, rutinos pillantással közölte a visszautasítást
de megláttam valamit a szemében. megláttam a szemében azt

hiába nem volt az a típus, aki mindenestül tetszik,
hiába volt szeme is kicsi, szemhéja vékony és vörös

"NEM TAGADHATOD MEG TŐLEM!"
mondtam határozottan
mint aki az élethez szükséges falatról beszél
mint aki alapvető jogáról beszél

visszanézett rám, mint akit lelepleztek
aztán a meglepetés is eltűnt a szeméből

még nem néztem így
még nem néztek így
mintha a mindent megmagyarázó titkot közölné velem
mintha soha nem láttam volna igazán
mintha egy színjátékból most léptem volna ki a valóságba
mintha az álomból most ébredtem volna

de elvágták az egészet
a számítógépemnél ültem.
"aha, nem rossz" - gondoltam,
és elindítottam a jelenet letöltését,
pedig éreztem, hogy soha nem folytatódik,
soha nem tudok oda visszatérni, ha most nem

a kezem a homlokomhoz kaptam,
mint amikor az ember rájön, hogy hülyeséget csinált,
aztán visszatettem a takaróra.
egy magas emelvényen feküdtem, körülöttem emberek
elhatároztam, hogy megpróbálok visszatérni,
bár alig hittem, hogy eljutok oda, a második valóságig.

becsuktam a szemem,
de éreztem, reménytelen.
és kinyitottam itt a szobámban, egyedül

.

Másság

(photo: being different it's not easy by Endrawan Subekti)

Kikérem magunknak. Mindenkinek a nevében, aki így vagy úgy, de más. Gyakorlatilag tehát mindenki nevében kérem ki magamnak. Nem azt, hogy szóba hozzák. Szeretem, ha a másságról, valamiféle egyediségről van szó, főleg ha velem kapcsolatban :-D ja, és lehetőleg pozitívan. De a minősítést. Az irányultság minősítésését. Csak mert eltér a többitől, a többséggtől, az átlagtól, a kiszámíthatótól, az unalmastól. Akkor is tiltakozom, ha csak sajtó-fogás volt, hogy egyszerű más-ság helyett "rossz irány"-ról volt szó - hogy mindenki megijedjen, és rákattintson, hogy lássa, milyen veszély fenyeget mindannyiunkat a feltűnő kakukktojás miatt. Rossz reflexet ültetnek belénk. Én is rákattintottam, hátha valami létfontosságú. Hogy rákattanjak, próbáltak megijeszteni, és legközelebb is rossz képzettársításom lesz miattuk. Az ilyenek a veszélyesek. Nem tudják, mivel játszanak, mi forog kockán. Akármerre is.

A cikk, ami miatt írtam itt.

Mielőtt bárki felhozná, rájöttem én is, hogy az allegória tovább bontható: "azért a rossz irány, mert volt egy sérülés stb." Amíg erről nincs kialakult véleményem, nem megyek bele.

ablakok

Rájöttem, a fényképeimet nézegetve, hogy érzek valamit az ablakok iránt.

Egy lépcsőfordulóban, az ablaknál megállva állapítottam meg annakidején, hogy "megtértem". Ahogy a fény beáradt, ahogy minden olyan szép fehér és tiszta volt. Mikor legközelebb ott jártam, és megálltam annál az ablaknál, örömmel állapítottam meg, hogy azóta az épület mögött templom épült, és az én ablakom annak az ajtajára néz. (Ennyit megtehettek, hogy a "szent helynek" megadják a tiszteletet...)

Ablakban szoktam álldogálni vele.
Sokszor némán.
Akkor is, mikor azt írtam neki, és úgy reagált rá. A következő adandó alkalommal, ahogy megérkezett reggeli aszociális fejével, mégis odajött, mintha mi se történt volna.

Görög oszlopok alkotta ablakban álltunk, mikor azt mondtam "mindegy, úgyis itt a vég", és repültünk a fény felé.

Miért?

Talán "elvágyódás". Talán mert nem merek élni, csak nézek ki a magam világából, vágyom kilépni, de kényelmesebb csak bent ülni és álmodozni a kintről.

És talán ez is csak egy rosszindulatú önértelmezés, mint az, amelyik szerint azért helyettesítem, és helyettesíthetem magam a macimmal fényképeken, mert annyira hasonlít az önképemre: kicsi, oda teszed, ahova akarod, ártalmatlan, sőt szája sincs, hogy visszapofázzon. Ezt az Unmündigkeitot akartam azzal megszüntetni, hogy rituálisan megsemmisítem a kis édest. (rite de passage)

Ennek analógiájára ki kéne törnöm egy ablakot és kiugrani rajta. :-o

(De mivel épp eszembe jutott az illusztrációként felhozott film, és mivel szeretem magam eredetinek hinni, erről persze szó sem lehet.)
.

Le Grand Voyage (2004)

- szintén az apa-fiú viszony kapcsán
- és mert most olvasom Germanus Gyula (azaz Abdul Karim Germanus) "Allah akbar!"-ját

túl sok szálon jöttek a benyomások
- nemcsak a srác tetszett, hanem a személyiségének az akadálytalan sugárzása, a fölösleges reflektálás hiánya
- meg kellett állapítanom, hogy heterofil vonzalom is lehet tiszta és megható (na jó, a lány nem is szerepelt a filmben, és főleg nem kavartak a képernyőn)
- és persze a "se veled se nélküled" viszonyom istennel vagy mivel

bővebb, profibb review itt

gaykely inaskodás

Böszörményi-Nagy Iván-féle
kontextuális pszichológia-alkalmazás
do it yourself
"közös aktivitás általi kapcsolaterősítés"
mielőtt próbára teszi valami generális coming-out

nyaralóépítés Apuval
székely ember álma és öröme
a fa szaga transzba ejt
úgyis itthon dekkolok
mielőtt dokkolok

déja-vu
itt (is) zöldfülű vagyok
megértő mester(ek)
néha türelmetlen(ek)
mint izraeli "kőműves-karrierem"

a vinkli nálam tinki-vinkli,
néha elhangzik egy "upszi",
a kalapácsot "megfojtom"
(nem a tövénél kéne markolni...)
amúgy jó inas vagyok,
mégsem egy Brüno on construction

---------------------

i'm building a bungalow with my father, applying the contextual psychology of Iván Böszörményi-Nagy (firming the contact with my father by joint activity - before this contact will be tested through my coming-out).

hogy tudják, milyen

komolyabb

és komolytanabb változatban - LINK - (utóbbinak több része van! - de "not available in your country" mióta felfutott, pl. van már Straight Parade rész is)

Be kell vallanom, valamiféle "virtuális elégtételt" éreztem, látva, ahogy a hetero srácra néztek úgy; ahogy ő kellett lopva nézzen arra, aki neki tetszik; ahogy őt hagyta ott a kiszemeltje a konformizmus miatt; ahogy tőle várták el, hogy beilleszkedjen; ahogy őt vágták oda a falhoz.

múlktor majdnem rászóltam egy párra a villamoson, hogy nem zavar, hogy heterók, de otthon csinálják (csókolóztak a fajtalan dögök)

aha, kösz

Az orvostól mindig valamilyen fölösleges információval távozom. És nem azért, mert megszólított és a kis magyar valósággal szembesített volna egy néni a várótaremben. (Ingázó diák voltam, tudok védekezni.)

Most is, meglátva a pólómat, amin egy poén részeként szerepelt a relativitáselmélet-képlet, kifejtette a doktor úr, hogy már volt két alak, akik megelőzték Einsteint, csak nem volt olyan jó managementjük, sajtójuk.

És a doki úgy belemerül a témába, hogy a pácienssel is elhiteti, hogy valójában ezért vagyunk itt.

De az is előfordult már, hogy az asszisztens hölgy tájékoztatott az egészségügyi dolgozók házi egészségpénztári regisztrációjára kiszabott újkeletű járadékokról, vagy papírba kaptam, hogy nemzőképes vagyok.

Hot Turkish Men

Burak Özçivit

Emre Kızılırmak

Goksun Ergur

Kıvanç Tatlıtuğ - doesn't look so Turkish - but wow

Mehmet Gunsür - the guy from the movie Hamam!

I dunno... As I left Holland, one of my major complains was, that Dutch people act, speak, look etc. the same. I haven't been in Turkey yet, but I'm already afraid. Not just of the mucho-mentality (you know, I like mucho's), but of this homogeneity.

Source: Casual in Istanbul (oy vei, they don't post any more)

sinat hinam

Tel-Aviv, 01. 08. 2009

"A masked man entered a club for gay teens late Saturday, pulled out a pistol and shot in all directions, killing two and wounding 15, four of them seriously. " (HaAretz)

A straight's prayer for young Israelis shot for being gay
By Bradley Burston
"Lord, teach me to stand naked before you
And, in so doing, learn the meaning of modesty. [...]

Rock me awake, O Lord who invented the mosaic, the patchwork, the universe.
Force me to see the miracle of every life on the threshold
Of what we have come to know as
Real life."