Ervin

Elmentem az Országos Szabó Ervin Könyvtárba, hogy felkeressem életem első szerelmét. Mármint azt a férfit, aki először megtetszett.

Ott kutikáltam a padláson az újságok között, és előkerült egy Kacsa Magazin. Volt benne egy meztelen férfi és egy nő. És én csak néztem megbűvölten a férfit, és nem értettem, miért ő érdekel. Alsós voltam.

Szerencsére volt beépített segítségem a könyvtárban. Nagyon körültekintően megszervezett akció volt. Felkértem néhány évfolyamát a '89-ben indult Magazinnak, de már a 2. évfolyamnál ráakadtam (II/18. 1990. okt. 9.) Nagyot dobbant a szívem. Aztán kerestem a lányt is, de hiába lapozgattam. A 7-8. oldal hiányzik, valaki kivágta. Csonka újság, csonka emlék-feltárás... És marad a feladat: Cherche la femme!

Jó volt látni a nagyon más stílusú korszak képeit. Fura volt, mennyi pasi volt akkortájt egy ilyen újságban. Féltem attól, hogy Ervin (a nevére még emlékeztem) már nem tetszene, hogy rossz ízlésem lett volna. De nem. Sőt, azon képedtem el, mennyi minden vonz még mindig benne - mintha ős-típusa lenne annak, amire azt mondhatom, hogy az "esetem".

Ha valakinek megvan az újság (tehát az nő is), vagy tudja, ki ez a pasi (bár nem tudom, akarom-e tudni), jelentkezzem!
-------------------------------------------

I found in the National Library the man I found first attractive. (In the fist years of elementary school, the newspaper was from 1990)

Voor een verloren soldaat

Egy elveszett katonáért.

Valamikor rég, abban az időszakban, mikor vallásos láz ölte agyamban az ösztönösség csíráit, elrabolva a hamvas bőr éveit... Bibarcfalván, egy vasárnap istentisztelet után kimentem a mezőn egy helyre, amit különösen alkalmasnak találtam szénatakaráskor arra, hogy ott olvasgassam majd a Bibliám. De meleg volt, a fű szúrt, másztak rám a bogarak - és egyáltalán: a szokásos szakadék tátongott képzelet és valóság között... Hamar elindultam haza, csalódottan.

És az út szélén poroszkált egy katonaruhás legény. Talán arról beszélgettünk, hogy nem érik még a vadalma, pedig jólesne most. Vagy már éretlenül hullik és rohad. Nagyon barátságos volt, sőt, szokatlanul. Elmentem vele a patakpartra. Fürödni akart. De én azon rágódtam, hogy nincs nálam fürdőnadrág, az ismeretlen pedig túl barátságos - és, talán mindezek mögött valami olyat éreztem, ami túl jó volt ahhoz, hogy elfogadjam. És amíg valaki mással beszélt a patakon, én elosontam, hazamentem.

Hívást kaptam akkorra és oda, de nem jó helyen kerestem a kinyilatkoztatást, a szabadulást. (ld. film: be-vrij-ding - "For me, liberation means...")

Ez a film valahogy jóvátétel volt mindezért. Mindezekért. Hányszor elosontam már a boldogság elől! Hányszor nem mertem kinyújtani utána a kezem! Vagy ha rá is tettem a vállára, ökölbe volt szorítva, és nem tudtam rajta megnyugtatni, nemhogy magamhoz szorítani.

Ezért nem voltam én az a holland kisfiú. És ezért nem voltam egyike azoknak a fiúknak sem, akiket egy vasárnapon Amszterdam-Noordba kibiciklizve láttam. Naplemente felé haladva, öltönyben (templomba menet?), egymást átkarolva, és egy játékos csókot váltva.

Mikor törik már meg az átok, és forr egyenesbe a törés akarat és tett között?

Buzogj föl, kút, zengjétek dalát!

víz-kő-üveg

Nem maradt másom, mint a faragott kőgolyó. Odamentem a szökőkúthoz. Túlsó felén szoborcsoport, fenséges pózban. Nem vártam tőle sokat, de letérdeltem és a víz fölé tartottam kinyújtott kézzel a kőgolyót. A víz megmozdult, először alig észrevehetően - de már az is csodálatos élmény volt. Aztán hatalmas hullámok csaptak ki, mintha az óceán partján lennénk. Hirtelen sokan odajöttek és a szökőkút mellé telepedtek. Ahogy egy-egy hullám lecsillapodott, láttam, hogy mindenkinek áttetsző-fényes üvegteste lett.

------------------
valahogy ugyanaz mint a tüzes - pepitában, verwandlunggal keverve...

miből lett a cserebogár?

Valami eszembe juttatta a régi szép "ködös időket", mikor még nem tudtam magamról - de hozzáértők biztos már akkor észrevehették... Hogy hogy "csaptam a szelet" egy lánynak alsóban, miközben mindig egy fiúval lógtam. (Hogy ez többet is jelentett nekem, azt az uszodás emlékek erősítik.)

Az utolsó könyvtárazásom az idényben a szakdoga után az lesz, hogy felkeresem azt a Kacsa Magazint, amire a padláson rátalálva először láttam meztelen egészalakos pasit (és a másik oldalon nőt), és kis taknyosként gyakorlatilag hormonok híján mégis azon gondolkodtam, miért érdekel engem az előbbi inkább...

Na, de most következzen néhány retropasi, a látens és kezdeti korból. *sóhaj*

RetroJunk.com
Sorozatok - letöltés!
Classic Hunks

Ja, és egy klip is, ami egyeseknek talán még mond valamit.

Verwandlung, MOST!

Tegnap éjjel cseteltem egy magyar sráccal, und er hat erwähnt, daß er sich eben mit der Verwandlungsmusik (von Wagner, Parsifal) beschäftigt.

Daarna keek ik naar de fotostrips, waar de jongens het over De gedaanteverwisseling van Kafka hadden.

Puis, déjà dans mon lit, j'ai lu la fable "Le vilain petit Canard". (Le livre été à côté du lit...)

-------------------------------------

Miért várom mindig azt, hogy holnapra minden más lesz?
A kollégiumban még vicces volt, mikor kiírtuk a szobába, hogy minden belépő azonnal lássa: "Ne ijedj meg, holnap takarítunk!"
De most már kezd zavarni, ha mindig csak holnap lesz változás cigi-, szakdoga- vagy pasiügyben.

Attól tartok, hogy a változások ÉBER állapotban következhetnek szoktak bekövetkezni :-(

- legalábbis a nagy alvás előtt.

כאשר שאלה אוריאנה
מתי שוב נפגש בכיכר,
צחקתי, אמרתי - מניאנה,
צחקתי, אמרתי - מחר.
אך עד יום מחר, אוריאנה,
הכל כבר היה כה זר.
חלפה אהבה, אוריאנה,
ברחה מי יודע אנה,
היא שונאת אם אומרים - מחר,
היא רוצה שיאמרו, אוריאנה,
הערב, כרגע, כבר.

...

אם יבוא יום אחרון, אוריאנה,
להגיד לי כי סוף, כי נגמר,
אצחק ואומר לו - מניאנה,
אצחק ואומר - בוא מחר.
אך יום אחרון, אוריאנה,
יאמר שכבר אין מחר.
חלף יום מחר, אוריאנה,
ברח מי יודע אנה,
אך אותך הוא תמיד זכר,
כי אותך הוא אהב, אוריאנה,
הערב, כרגע, כבר.