Atyámmal elzarándokoltunk a hétvégén Bösztörpusztára, a "Magyarok Országos Gyűlésére". Bár kiráz a hideg, ha meghallom a csengőhangját (egy német induló), bár már akkor menekültem álmomban a neonácik elől, mikor még azt sem tudtam, kik azok - gondoltam, okulás végett elmegyek.
Volt is ott minden. Sarkantyú, kösöntyű és rütyütyü minden mennyiségben. És főleg sok-sok ember, akinek már nemcsak a nemzetisége, hanem a vallása és főállása is magyar.
Úgy indultam, hogy akasztok magamnak egy mokány legényt, de aztán csak egy srácot fogott be a gaydarom. Vagy én, vagy ők - valaki másfele figyelt.
De nem mondanám, hogy szenvedés volt. Tetszett az önkéntes-önszervező jelleg, amivel igazgatták az egészet. Tetszett sok áru (kevésbé az ára). És tetszettek a beszélgetések az ismerős kézművesekkel, akiknél le-letáboroztam. Kis "ütnek, fuss el; adnak, vedd el!" jellegű igazságokról, amiket a hiperentropikus, hektikus posztmodern szoszájeti technokratája elfelejteni tendál.
Kár, hogy Magyarországon nem futja szélesebb (vagyis inkább színesebb) politikai palettára, hogy pl. szegény jobbos és szélsőjobbos meleg politikusainkat a meghasonlás ne radikalizálja tovább.
melyik kereszttel lehet többet ártani?(Miért is venném meg? Majd megkapom ingyen a hátamba, ha elmegyek 5-én a pride-ra :)
ez az út nekem túl le van döngölve
Posts
No comments:
Post a Comment