Hij wist, dat het mijn eerste keer is, dus hij was heel geduldig en aandachtig. Wij begonnen langzaam, om een beetje optewarmen. En dan steeds harder en harder. Na de eerste ronde wou ik zelfs weer en meer. Na de tweede begon ik uitgeput te raken, maar hij wou niet, dat wij stoppen, hij spoorde mij aan, jakkerte mij op zijn toch tedere manier af. Ik zweette, het deed soms al pijn, alleen zijn bemoedigende blik heeft nog kracht gegeven. Nog een keer duwen, nog een keer trekken, voor en achter, naar boven en naar beneden, verder en verder, nog sterker, nog sneller, nog, nog, noo-oog en nog.
Ik stortte duizelig naar achter, kon nauwelijks hijgen. Ik zwom in zweet. En ik was bang: wat kan hij denken, dat het voor mij zo uitputtend was - voor hem betekent het zeker niets. Maar ik zag eerlijke tevredenheid in zijn ogen, en hij verried, dat na de eerste keer was hij ook een flauwte nabij. "Tot de volgende keer!"
Zo was mijn eerste QuickFit in de gym.
-----------------------------------------
Először másokkal próbálkozott, mintha észre sem vett volna. Mégis örült, mikor odamentem hozzá. Azt mondta, 5 perc múlva vár bent.
Tudta, hogy nekem ez az első, úgyhogy türelmes és figyelmes volt. Lassan indítottunk, hogy kicsit belejöjjünk. Aztán egyre keményebb volt. Az első kör után még én akartam újra és többet. Aztán a második után kezdtem kimerülni, de nem hagyott, unszolt, a maga mégis gyengéd módján hajszolt. Izzadtam, néha már fájt, csak a biztató tekintete tartotta bennem a lelket. Még egyszer lökni, még egyszer húzni, előre-hátra, fel-le, tovább-tovább, még erősebben, még gyorsabban, még-még-mééég és még.
Szédülten hanyatlottam le, pihegni is alig tudtam, csatakos volt a hajam az izzadtságtól. Féltem, mit gondol, hogy nekem ez ilyen kimerítő volt - neki biztos nem jelent semmit. De őszinte elégedettséget láttam a szemében, és bevallotta, az első után ő is az ájulás szélén volt. "Akkor legközelebb újra itt..."
Ilyen volt az első QuickFit edzésem a konditeremben.
Posts
