Nem maradt másom, mint a faragott kőgolyó. Odamentem a szökőkúthoz. Túlsó felén szoborcsoport, fenséges pózban. Nem vártam tőle sokat, de letérdeltem és a víz fölé tartottam kinyújtott kézzel a kőgolyót. A víz megmozdult, először alig észrevehetően - de már az is csodálatos élmény volt. Aztán hatalmas hullámok csaptak ki, mintha az óceán partján lennénk. Hirtelen sokan odajöttek és a szökőkút mellé telepedtek. Ahogy egy-egy hullám lecsillapodott, láttam, hogy mindenkinek áttetsző-fényes üvegteste lett.
------------------
valahogy ugyanaz mint a tüzes - pepitában, verwandlunggal keverve...
Posts
No comments:
Post a Comment