Csak hála van bennem.
Türelmed megolvasztotta a magányom jegét. A takaród alatt végre álmomban sem voltam egyedül.
Ahogy feltűntél, kiderült, milyen pihék a nagy terveim, milyen nehéz horgony tud lenni a szomorkás szemed rebbenése is. ;-]
Érted és az összetartozásért a változhatatlannak nevezett Istent is "leráztam", meghajlítottam - de körvonalzódó énjeink mégse passzoltak már úgy egymásba, mint annak a kőgömbnek a két fele. Tényleg csak lusta lettem volna eleget csiszolni?
Maradjunk hát egymás angyala, aki a másik életébe jött és ment, üzenetet és áldást hozott. Hisz hol olvassuk, hogy beköltöztek volna valakihez? Csak megszálltak, aztán el. (Bár, ha most másképp lennénk, azt magyaráznám, hogy bizony néha párban jártak.)
Áldjon meg az Isten(ek)/ak(/m)i tetszik. Vagy röviden: * - de inkább trinitáriusan: ***
3 comments:
Kerded, hogy patetikus-e ez a bejegyzes?
Hat patetikusnak, nagyon patetikus, de az nem baj, kifejezi amit erzel.
Na meg te egy patetikus muki vagy.
Ez az eredmenye a sok bibliaolvasasnak, deneverkedesnek es a keves kefelesnek.
Köszönöm, hogy olyan down to earth vagy, 3 lábbal a földön, és engem is mindig lerántasz.
Ó, Egekben Lakozó Fenséges Isten, bár adnál nékem erőt, hogy jóságát viszonozva én is a magosba emelhessem némelykor e lelket.
Szép.
"és mivel mind egy-egy lélegzet vagytok Isten kebeléből...nektek is az értelemben kell nyugodnotok és a szenvedélyben mozdulnotok."
Kahlil Gibran: A Próféta
777
Post a Comment