(A Protestáns Meleg Fórumra írtam volt:)
(( Blaise Pascal: "L'homme n'est ni ange ni bête, et le malheur veut que qui veut faire l'ange fait la bête." - Az ember nem is angyal, nem is állat, és a balsors úgy akarja, hogy aki angyalt akar csinálni belőle, állatot csinál."))
Most nyert strukturat bennem valaminek az emleke:
Egy szep vasarnapi esten elmentem Amszterdamban templomba. Egy gyulekezetbe, amit egy tanarnom ajanlott. Kicsit kesve csoppentem be. De hamar megriadtam: "Hova csoppentem?" Eloszor is, a lelkesz a szoszeken volt. Nem ugy, ahogy lenni szokott, amerre jarni szoktam: egy szinten az emberekkel, max. kis podiumon. Aztan me'g egyszer korbeforgattam a szemem. Nincsenek novenyek! Kettes szamu riadokeszultseg. Es igen! Jol meg is kaptam, amire szamitottam... Nem mintha a bacsi bantani akartk volna. Sajat beteg lelkebol beszelt, mikor elmondta, milyen szanalmas bu"no:s sz*rdarabok vagyunk onmagunkban, belolunk semmi jo nem johet, nade a kijelentes meg a megvaltas, ve'r, bu"nbanat stb. ... ... Es amikor odaert (a kapernaumi szazados torteneteben), hogy Jezus azt mondja, "Erigyj" - akkor en el is kezdtem pakolni. EZ NEM AZ EN HELYEM. MIT KERESEK ITT?
Aztan meg aznap ejjel elmentem egy jo kis meleg helyre. Nem egy olyan puccosba, hanem egy nemturistas, kiesobb alterebb helyre, ahol fel orat kell sorban allni, hogy bejuss. Egyetemistak stb. Ott egy honfitarssal beszelgettem egy nagyot arrol, kell-e nekem a vallasos tapasztalataim rendszerbe foglalasahoz es a spiritualitashoz szemelyes Istenben gondolkodnom, ill. egyhazban. Persze, nezelodtem is, de zavart, hogy tul 'direkt' a hely. Leviszem magam, es mint egy hus-divat-intelligencia-pakkot arulom, hogy egy masik pakkal matcheljem... EZ NEM AZ EN HELYEM. MIT KERESEK EN ITT?
Es elindultam. Ahogy eppen jon, ugy megyek. Masfel orat bolyongtam a biciklin a varosban, ismert-ismeretlen, vagy ilyennek me'g nem ismert helyeken. Es mar majdnem a Vondelparknal voltam, mikor egy papirtarozo mellett meglattam egy szep konyvet. Anselm Gru:n (benedekrendi szerzetes) meditacioskonyv gyonyoru kepekkel. A kovetkezo haz elott talaltam egy osszehajthato kis asztalt kidobva, a kovetkezo elotti feny pedig meggyozott, hogy ott kell maradnom, es olvasgattam fel orat. Amit az ajanloban irnak, azota beigazolodva latom: "hidat tud verni a hagyomanyos istenkeptol a modern istenkep fele... Gru:n tehat nem esik az egyoldalu elmenyteologia csapdajaba; a klasszikus istenkepnek is van helye."
Most ertettem meg, hogy miert volt felszabadito ez az elmeny: Segitett a vilagok kozul szabadulni, raebreszteni, hogy megfelelo onallosaggal es kritikai tudattal nem kell hontalanul bolyonganom, de egy-egy vilagban sem elvesznem, feloldodnom, hanem a magamen dolgozhatok, es torekedhetek ra, hogy a valosag paradoxonoktol nem mentes metavilagahoz kozelebb kerulhessen, elidegenedettsegebol visszaterhessen mikrovilagom.
Es szerintem ebben mi melegek MEG VAGYUNK ALDVA: nem uszhatjuk meg olyan konnyen az eletet, nem vehetunk at minden semat. Halleluja!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment