Levél N.-nak

Talán az a baj a mi "kapcsolatunkkal", hogy én nem tudok kibékülni a "hitnek" azzal a formájával, amit követsz (és amit kb. követtem), Te pedig nem tudsz kibékülni az ösztöneimmel, amiket most már követek. Mégis, igyekszem megérteni, valamilyen szinten tiszteletben tartani a hívők világát. Csak az a baj, hogy az fenyegetést jelent szerintem másokra nézve, sőt magukra a hívőkre nézve is (főleg ha nem passzolnak teljesen a képbe, pl. melegek), a békére nézve. Persze, én meg a hozzám hasonlók sem csupán szánalomra méltók és segítségre szorulók vagyunk a hívők szemében, hanem fenyegetést jelentünk az isteni rendre és persze egymásra, önmagunkra nézve is, mert nem akaródzunk törekedni, hogy az oly szépen megrajzolt isteni tervbe passzoljunk. Szerintem meggátoljátok, hogy a bennetek lévő eredeti emberi (tehát egyben szent, mondhatni, isteni) kibontakozzon Bennetek (és másokban). Szerintetek megakadályozzuk, hogy bennünk lakozást vegyen az isteni, és kibontakozzon bennünk a szent isteni-emberi természet. Én igyekszem elfogadni, vagy legalább megérteni, valamelyest tiszteletben tartani a felfogásotokat. De... nem, nem merlek arra kérni, hogy értsetek meg, tartsátok tiszteletben pl. a melegséget - ha az nem is önmeghatározásom alapja és középpontja - , mert az ilyen apróságok elfogadásával indul meg a lavina, ami viszont veszélyezteti a Ti önmeghatározásotokat és világképeteket. Ahogy az velem is történt, hála Istennek =)

2007. nov. 17. Amsterdam