tavasz volt, mindenki vidáman sétálgatott, tette a dolgát. csak én kerestem lázasan a bírót, aki hívott, nem tudom, miért. csak a dac volt bennem. felébredtem, megállapítottam, hogy elkéstem a templomból és visszaaludtam. most már a szerelmem is be lett idézve. elváltunk, egymást is elvesztettük, csak keveregtem a nagy komplexumban, a 3-as ajtót keresve------------------------------
a fejlődéslélektan szerint meghatározó első 6 év a kommunizmusban (RO, HU)? azért kell most is folyamatosan szembeszállnom a feletteseimmel? azért nem bírtam az egyházban a "hivatalos ideológiát"? azért nem tudok kijönni a püspökkel és még mindig nincs diplomám? vagy csak a magyarok/székelyek nyughatatlan, lázadozó lelke? vagy hogy "gyárilag" nem vagyok olyan mint a többség, akinek nincs alapvető problémája a "renddel"? van itt egy csomó, amit ki kéne oldani, vagy épp ez az "egyenes"? megtalálhatom azt a mélységet/magasságot, ahol megbékélhetek? azt az értéket/erőt/autoritást, amivel nem kell szembeszállnom, sőt ami igazolást és erőt ad harcaimhoz? vagy az önváddal kell a végtelen peren kívül megegyeznem?
Posts
1 comment:
valahogyan értem az álmot, hasonló kétségek szoktak gyötörni...múlt időben, mert már nem...a három kaput megtaláltam, bár heted-hét országot be kellett járnom és hetet-havat össze kellett hordanom amíg eddig eljutottam:) ez a válasz kicsit olyan mint egy magyar népmese :)
Post a Comment