kacagva néztem körül, fel és le, széjjel
sehol semmi, talán én sem
játszottam magamban, négykézláb
épp a földet túrtam,
mikor azt éreztem, hogy a fejem ott maradt
és nem tudom felemelni
felnézni nem tudtam
csak azt éreztem, hogy a lába előtt vagyok
hiába engedtem ki kémlelkem
mint ellenszéltől megcsapott madár
szállt magasabbra és magasabbra
de még mindig csak a láb volt
és bár először homogén monszternek gondoltam,
minden nüansz-analizáló rafinéria kevés Hozzá,
hiába végtelen hatalmas
אַדִּיר הוּא
skip to main |
skip to sidebar
Posts
No comments:
Post a Comment