Szűzlány mosolyával simogattam a fehér egyszarvút, de bárgyú grimasz és sárkány lett belőlük egy lidércnyomásban. A fehér feketébe váltott, csak a foltok tündököltek fényesen. Az ostya méreggé keseredett a gyomromban, és szentségként vettem ajkamhoz a tegnapi förtelmet. Aztán jött a zagyva szürkület, elborítva jót és rosszat. A fekete a fehérrel együtt lett hiánycikk. Mennék a halál völgyébe is, csak mozdulna a semmi üres síkja. Becsukom a szemem és túrom, tapasztom a káoszt. Magam választom szét a világosságot a sötétségtől, és próbálom nem elfelejteni: a fehér az én fehérem, a fekete az én feketém. S ha tudnám, hogy ki vagyok én!
20090126
istentelenül istenülve
Szűzlány mosolyával simogattam a fehér egyszarvút, de bárgyú grimasz és sárkány lett belőlük egy lidércnyomásban. A fehér feketébe váltott, csak a foltok tündököltek fényesen. Az ostya méreggé keseredett a gyomromban, és szentségként vettem ajkamhoz a tegnapi förtelmet. Aztán jött a zagyva szürkület, elborítva jót és rosszat. A fekete a fehérrel együtt lett hiánycikk. Mennék a halál völgyébe is, csak mozdulna a semmi üres síkja. Becsukom a szemem és túrom, tapasztom a káoszt. Magam választom szét a világosságot a sötétségtől, és próbálom nem elfelejteni: a fehér az én fehérem, a fekete az én feketém. S ha tudnám, hogy ki vagyok én!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Posts
No comments:
Post a Comment