Gyülekező a fogyó hold karéján. Én hallottam a jelet, én sürgettem őket, és én maradtam egyedül ég és föld között.
Azokkal a szemekkel néztem, amikkel akkor, mikor a szomszéd néni kiskacsája voltam, és a szomszéd néni hátsó kapujában állva néztem, hogy masíroznak ki a mi hátsó kapunkon a mi kiskacsáink a mamájuk után szép rendben, kacsasorban.
Alaltăieri am primit o brichetă de un prieten (gay). Cu lampă! A fost foarte draguţ din partea lui. Noaptea, cînd ne-am uitat, cum dorm copiii, am observat, că o femeie nudă este culcat pe iei. Ieşind din cameră am început să rîdem ca nişte proşti.
I got a lighter from a (gay) friend. With a lamp! Very nice of him. At night, as we checked how the children sleep, I realized, that a naked woman is laying on them. We couldn’t wait to get out of the room, to laugh our a—off. :-D
1. Két misén is részt vettem az elmúlt napokban, amiken természetesen áldozást, eukarisztiát is láttam. Az utolsó számomra elfogadható értelmezése az úrvacsorának (ahogy a mi 'cégünknél' hívják) az unio mystica cum Christo, a Krisztussal való misztikus egyesülés volt. Már nem a történeti Jézussal, nem is az istenített Jézussal, hanem az eszményi Krisztussal, aki emberségében istenségét megtalálta, vagy valami ilyesmi. 2. Az államvizsgához szükséges prédikációmat a pusztai vándorlásból mint Izraelnek a próféták által később is emlegetett ideális (és szintén nem feltétlenül 'valós', csak eszményi) álapotáról szeretném írni.
Az álom pedig eképpen vala:
Ültünk valamiféle ásványtan-koktélkeverés öszvér órán, a tanár pedig elénk tett egy rongyon valami törmeléket, amiről azt mondta, hogy a pusztában vándorló izraeliták ürülékének maradványaként azonosították. Én azt egy óvatlan pillanatban vízben feloldottam, egy még óvatlanabban pedig megittam. A többiek beárultak, és mikor a tanár rákérdezett, mit s miért is csináltam, azt mondtam, azért tettem, hogy egyesüljek a vándorló néppel.
Tegnap, kiállításról jövet, a beszélgetés után mikor emberekkel voltam, akiknek állandó lakásuk van, karrierjük, világképük, urambocsá' isten-képük kialakult ízlésük ehhez is, ahhoz is.
Szóval akkor rossz volt. Ott a villamosmegállóban. És főleg, hogy volt köztük egy, aki annyira más volt mint én, olyan jól artikulált, jól artikulált világa volt.
És akkor rámnehezedett minden, főleg az, aki nem vagyok, és talán nem is leszek, talán nem is lehetek. Amim nincs, amim talán nem is lesz, és talán nem is lehetne.
És mikor már nagyon nyomott, nagyon fájt, összelapított, széttépett, akkor valami kisült. pukk!
Valahogy mindig elfelejtem, hogy ez így szokott lenni.
:-)
És a könnyűségben, amibe felemelkedtem, az hangzott:
"Neked csak élned kell."
És amíg nem jött a villamos, mosolyogva rugdostam egy egyre málló jég-hó-rögöt előre-hátra a megállóban.