izgatás

Útközben fel-felvillant előttem a borzas-borzongató tarkó. Foglyul ejtette a tekintetem, észrevehetővé, sebezhetővé tett, ébren tartott, nyugtalanított.
Megértettem a mohamedán csador-pártiakat.
De ha én lennék hithű mohamedán, a férfiak sem úsznák meg. Nekik is hordaniuk kellene a leplet, hogy ne zavarjon a testük szépsége. Napszemüveggel, hogy ne lássak igéző szemeket. Sőt, nem is leplet, kartondobozt kellene hordaniuk, hogy az idomok ne üssenek át. És igen! Például ennél a fiúnál is kellene egy hangtorzító, hogy a hangja ne borzolja a kedélyeket. És már korán magatartásórákra kellene járniuk a fiúknak, hogy nehogy valakinek a fellépése túl impozáns legyen. Aki mégis rendszerellenesen férfias lenne, annak elbalfaszosító tanfolyamra kellene járnia, felügyelet mellett próbaidőn visszatérni a társadalomba, és ha nem mutat előrehaladást, sajnos le kellene csukni, vagy... ki tudja.
De nyugi, hapsikáim, nem vagyok mohamedán.
Maradjunk annyiban: Élni és élni hagyni.