only gay on the ship

Trier, Porta Nigra - hátulról szebb mint elölről, inkább ezt a képét raktam fel :-)

Oldenburg

A vasútállomással szemben a szexshop egyértelműen meleg eladója készséges és bőséges felvilágosítást adott a város meleg szórakozóhelyeiről, és a Schwarzer Bärt ajánlotta, ami ilyenkor, hétfő éjszaka, a közelben elérhető. Persze tettem néhány kört a környéken, mire megtaláltam az utcát. Aztán a pincelejárót is, és mellette a táblát, hogy hétfőn zárva.

Szervezés, szervezés, szervezés!


Amszterdam

Idén először és talán utoljára a jó öreg Trutben. Elég későn érkeztem ahhoz, hogy a kinti sorban állva nyugodtan megiszogassak egy doboz sört és magamhoz vegyek a pillanatnyi szükségemnél jóval több nikotint, hogy ne kelljen majd kijönnöm és a sor végére állnom.

Aztán végre bejutottam, ismerős hely, ismerős arcok, amikhez sok kellemes és néhány kellemetlen emlék köt. Mikor a kabátom felakasztottam hátul, észrevettem, hogy fejlődött a hely: van már dohányzóhelyiség. Utánajártam, bevett ital lett-e már a boroskóla. (Ami itt is tökéletesen ismeretlen, sokszor visszatetszést keltő társítás, és csak azzal lehet elhárítani valamelyest a báros arcára kiülő undort, ha közlik vele, hogy ennek spanyolul neve is van: calimucho). De most is két különböző áron kaptam a két bárostól. A kedvencemtől, a Szikártól egy gyönyörű borostás mosoly kíséretében.

A nikotinszintem mégsem telt föl egészen, és kipróbáltam a rookruimtét. Ott összeakadt a szemem egy aranyos fiúéval. A pillantása olyan volt, ahogy azt szeretem: nem könyörgő, nem követelőző, hanem nyugodt és nyitott. Aztán kiderült, hogy sajnos tényleg nem is volt olyan rátarti. Futni hagytam és futni hagyott.

Illetve kullogni fel az állomásra, a hajóhoz.
A palota mellett benyomtam egy török pizzát, és azon gondolkodtam, miért is nem akarok én itt élni, a "nagy holland szabadságban". De ez a szabadság nekem olyan, mint egy férfi, aki mindig meztelenül jár. Mindig ott van, mindig rá lehet nézni a szemérmére, nem lopva, egy-egy pillanatra rásandítani.

a királyi palota előtti "nemzeti dildó" egyik alakja

Bernkastel

Mikor már bennem volt egy deci vodka (szigorúan torokfájás ellen), még egy kicsit várost néztem, és elakadtam egy szökőkútnál. Két arc tartott egy tálcát, amiről csorgott körben a víz. Az egyik sajna nő volt, de a másik... uff. Nem említettem még, hogy meghalok a szép, vastag szájakért? Na ennek a szobornak az volt. Keskeny arca, nemes vonásai, és nagy, húsos szája. Azaz rezes, vagy nem is tudom miből volt a szobor, de nagyon nehezen tudtam elmozdulni mellőle. Még mindig nem értem, mi tartott vissza attól, hogy lesmároljam. Szégyellném magam, ha csak a nyakamba csorgó víz és térfigyelő kamerák visszatartanának ilyesmitől. Inkább a gondolat, hogy megint és még mindig pótcselekszem, és az élettelenekkel elégszem meg az élők helyett.




közben

A kollegák folyamatosan verbálisan ejakuálnak. Hogy ki kivel mit csinált vagy csinálna. Mármint nővel, szigorúan. Miért dolgoznak itt, ha nem bírják? Ahogy az egyik magyar gyerek fogalmazott: "Egymásba ér a fasz" (Hm.)

Szobatársam volt szíves körülnézni a szekrényemben, és a kérdéseikből, ugratásaikból feltűnt, hogy valószínűleg közkinccsé vált az információ. "Itt nincsenek titkok." - Mondta az egyik lány még az első napon, mielőtt vagy miután tanácsot kért a visszér-gyanús problémájával kapcsolatban.

Egyelőre "don't ask, dont't tell" taktikát alkalmazok.
Mikor jön már vissza J., a kis vastagszájú francia matrózunk???