Álmomban úsztunk együtt sokan, aztán megérkeztünk valahova, uszoda-szerűbe. Én egy nagy pulóverben úsztam. Aztán azzal szöszmötöltem, hogy egy cérnát egy tűbe belefűzzek (továbbra is a vízben), és mikor felnéztem, akkor láttam, hogy mindenki rám vár. "Ja, hogy az a horgászás!" - mondtam meglepetten, mikor rájöttem, hogy mi vízilabdázók vagyunk. Közben pedig kiemelkedtem a vízből, és én is meglepődtem azon, hogy mekkora vagyok. (Nem tudom, ekkor megszabadultam-e már a pulóvertől.)
Tegnap buliban voltam. (Cruise Control) Már rég tart az a folyamat, aminek során kezdek rájönni, hogy nem egy csúnya kis balfasz vagyok. De sok csillogó pillantás és dicséret kellett hozzá, hogy a rútkiskacsa-szindróma múlni kezdjen. Most viszont félek, hogy a nárcizmus fenyeget.
Istennek (vagy a magamban felfedezett istennek) könyörgöm, hogy az alázat (alias önkritika) ne haljon ki libikóka-lelkemben.
Posts
No comments:
Post a Comment