Kirendelt a főnök a rét egy elég sáros részének tisztogatására minket. Nekem az ágszedegetés jutott. Hamar rájöttem, hogy a laza fogú gereblyével nem megyek sokra. Az első ágacska után még törölgettem a kezem. Aztán rájöttem, hogy nincs miért, sőt. Bár a szobatiszta ember bűntudata nem szűnt meg, egy nagyobb bűntudat elől menekültem inkább: úgy éreztem, mintha ember/élőlény-voltom vagy valamilyen földanyát tagadnék meg, ha finnyáskodnék, mintha szülőjét ápoló ember húzná az orrát. Nem játszottam rá, de kissé még élvezni is kezdtem az ős-sár érintését.
És ha valakinek ez perverz, idézze fel a Prédikátor szavait: "Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké... Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik." (3,19a;20)
No comments:
Post a Comment