a vonal

mindenkinek van egy vonala
amit leginkább az orrán, a kezén, a farkán, a térdén és a lábfején látok
de a mozdulataiban, a hangjában is
és ahogy kinéznek a dolgai
ahogy mozog, néz, érez

vizuális típus vagyok, ezért látom vonalnak
neked talán hang, ritmus az egész

igyekszem megismerni a saját vonalam
és változni akarok
de nem tudom, mi állandó és mi képlékeny
a változás vagy a változásra való képesség
mennyire része magának a vonalnak


Hans rövid matrózfelöltőt viselt, melynek vállán és hátán szétterült a tengerészöltöny széles, kék gallérja, míg Toniónak szürke, öves gallérja volt. Hans rövid szalagos dán matrózsapkája alól kigöndörödött hajának egy lenszőke fürtje. Feltűnően csinos, jó alakú fiú volt, széles vállal, keskeny csípővel, nyílt, széles pillantású, acélkék szemmel. Tonio kerek prémsüvege alól ellenben, barnás és déliesen éles metszésű arcából sötét, szelíden árnyékolt, túlságosan súlyos pillájú szempár pillantott elő, álmodozón és kissé félénken... Szája és álla szokatlanul lágy idomú volt. Hanyagul, egyenlőtlen léptekkel járt, Hansen karcsú, fekete harisnyás lábszárai rugalmasan és ütemesen rótták a járdát... [...]

Ilyen volt Hans Hansen, és Tonio Kröger, amióta csak ismerte, elég volt őt megpillantania, hogy vágyakozást érezzen, irigy vágyakozást, amely ránehezedett a mellére, és égette a szívét. "Ha az embernek olyan kék szeme lenne - gondolta -, és olyan szép rendben és boldog közösségben élne mindenkivel a világon, mint te! Hogy te mindig olyan jóravaló és általánosan becsült módon tudod elfoglalni magad! Ha elintézted a leckét, akkor lovaglóórát veszel, vagy lombfűrésszel dolgozol, és még szünidőben is, a tenger mellett, elfoglal az evezés, a vitorlázás és az úszás, mialatt én naplopó módjára, elveszetten heverek a homokban, és elbámészkodom a tenger arcának titokzatosan örökké változó játékán. De azért oly tiszta a szemed. Ha olyan lehetnék, mint te..."

Thomas Mann: Tonio Kröger (Lányi Viktor ford.)
in: Th.M.: Novellák; Európa Könyvkiadó Bp. 1966
159. és 163. old.

Az alkalmazkodásról

Munkánkban, napi életrendünkben, a módban, ahogyan a világ jelenségeire jellemünk, értelmünk, ízlésünk felel, mindebben van egyfajta belső törvény, melyet önkényesen megkerülni büntetlenül nem tudunk. Ne akarj másképpen dolgozni, mint ahogy azt jellemed, képességeid és a munka természete előírja. Ne akarj másképpen boldog lenni, pihenni, vállalkozni, mint ahogy ezt jellemed és idegeid parancsolják. Alkalmazkodj a törvényhez, mely kérlelhetetlenül megszabja helyed, munkád és az élettel szemben való magatartásod. Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni: az örömet, a bánatot, a hivatást, a feladatot, a bukást és a halált is. Alkalmazkodj magadhoz, életed érthetetlen és kemény törvényéhez, mely pontosan előírja cselekedeteid sorrendjét, értelmét és érzéseid hőfokát is. Ne akarj ügyesebb, értelmesebb, boldogabb, tehetségesebb, boldogtalanabb és reménytelenebb lenni, mint amilyen vagy. A törvény lángbetűkkel ég életed épületének homlokzatán. Olvasd ezt a törvényt, mindennap, minden pillanatban.

Márai Sándor: Füveskönyv
Helikon Kiadó, Bp. 1977.
76. old. (104. bekezdés)

crossroads

2 months ago i played with a dead viper,
and as they said, it's also dangerous, i didn't really care

i went even at very windy nights to swim in the lake,
even alone

------ ------
i got the message:
i can go back to holland, work in the office
peaceful life:
legal, well-payed, relative relaxed work, minimal homophobia
------- ------

at that night i took my towel and went on the beach with a beer
"the water was anxious"
i drank my beer, thought about stopping smoking
and turned around

there hissed something on the stones
i was more afraid than curious
i shrank

Prométheusz Diabolosz?

Mindig azt mondtam: ezek a mai emberek már nem tudnak egy tisztességes várat építeni. De ott voltam, egy frissen elkészült, hatalmas kőtömbökből épített várban. Elégedetten vettem szemügyre az építményt, végigsétálva a fal mellett. Aztán lementem, hogy lássam az alapzatot. Hm, ide még nem ártana egy kis megerősítés, gondoltam. Aztán egy boltív alatt megláttam. Sötét bőre volt és finom vonásai. És nagyon-nagyon le volt gyengülve. Tudtam, hogy ő lerombolhatná az egész építményt, ha erőre kapna, de megsajnáltam. Vagyis megkívántam. Bár és mert tudtam hogy úr, a rombolás ura, letérdeltem mellé, megcsókoltam és az ágyékára tettem a kezem (vagy fordítva). Tudtam, hogy ő akarta így.

Magyarázat1: akkortájt álmodtam ezt, mikor a cuki szobatársam jelenléte miatt voltak nehéz éjszakáim. És úgy éreztem, nem követhetem el ezt vele. Mindig is visszataszítónak tartottam a gondolatot: visszaélni valakinek az eszméletlen voltával. Ez a káosz eluralkodását jelentené, ha annyira vonzó is az ötlet - így veszi a rombolás és káosz ura a legkívánatosabb formát fel, hogy szolgáljak neki.

Magyarázat2: Nemrég jöttem rá, hogy az álmomban az úr iránt megkérdőjelezhetetlen tiszteletet éreztem (mint egykor Sziti iránt). És talán nem a teljes igazság, hogy ő a romboló. Lehet, hogy azért volt elgyengülve, mert ő az építő. Ő építette fel azt, amit le is rombolhat.
Most néztem a History-n egy epizódot a hét főbűnből - the envy/irigység -, ami valószínűleg arra a koncepcióra épül, hogy ezeknek mindegyike hozzájárult az emberiség "felemelkedéséhez", de a vesztét is okozhatja. És épp azon problémázom mostanság, hogy a mindenféle értelemben vett libidóm túl alacsony. Nem érzek késztetést - in general. Létezésre vagy ennek a formájának a megszakítására, nyelvtanulásra, felfedezésre, utazásra vagy letelepedésre, lefekvésre és felkelésre. Ha ez az út vezet ki a mocsárból, a csábító bűn is áldás lenne.

פרמשתק in your se---yük

Tuesday night my host brought me to Evita, to a drag show. He performs also sometimes, so he was a V.I.P and we sat directly next to the tribune. Diva D. was also informed, that there is a foreigner and (s)he began to interrogate me. The discussion reached very quick delicate fields. ("Are you not Jewish? Oh, than you have still...?") I blushed red as the repeatedly mentioned paprikás :-) She asked also some important words, and they kept on using them whole the time. So, f.e. the most frequently used word of the night was "se--lyuk/-lyük" (a--hole in Hungarian), sometimes with the attribute "szőrös/szórös/szóros" (hairy). I learned also some useful words. See them below. :-)

It's interesting that so as Hungarians from Gypsy language, the Israeli take words from Arabic and use them idiomatic. The first I learned: "yalla!" - "let's go"/"los!"(DE)

Ervin

Elmentem az Országos Szabó Ervin Könyvtárba, hogy felkeressem életem első szerelmét. Mármint azt a férfit, aki először megtetszett.

Ott kutikáltam a padláson az újságok között, és előkerült egy Kacsa Magazin. Volt benne egy meztelen férfi és egy nő. És én csak néztem megbűvölten a férfit, és nem értettem, miért ő érdekel. Alsós voltam.

Szerencsére volt beépített segítségem a könyvtárban. Nagyon körültekintően megszervezett akció volt. Felkértem néhány évfolyamát a '89-ben indult Magazinnak, de már a 2. évfolyamnál ráakadtam (II/18. 1990. okt. 9.) Nagyot dobbant a szívem. Aztán kerestem a lányt is, de hiába lapozgattam. A 7-8. oldal hiányzik, valaki kivágta. Csonka újság, csonka emlék-feltárás... És marad a feladat: Cherche la femme!

Jó volt látni a nagyon más stílusú korszak képeit. Fura volt, mennyi pasi volt akkortájt egy ilyen újságban. Féltem attól, hogy Ervin (a nevére még emlékeztem) már nem tetszene, hogy rossz ízlésem lett volna. De nem. Sőt, azon képedtem el, mennyi minden vonz még mindig benne - mintha ős-típusa lenne annak, amire azt mondhatom, hogy az "esetem".

Ha valakinek megvan az újság (tehát az nő is), vagy tudja, ki ez a pasi (bár nem tudom, akarom-e tudni), jelentkezzem!
-------------------------------------------

I found in the National Library the man I found first attractive. (In the fist years of elementary school, the newspaper was from 1990)

Voor een verloren soldaat

Egy elveszett katonáért.

Valamikor rég, abban az időszakban, mikor vallásos láz ölte agyamban az ösztönösség csíráit, elrabolva a hamvas bőr éveit... Bibarcfalván, egy vasárnap istentisztelet után kimentem a mezőn egy helyre, amit különösen alkalmasnak találtam szénatakaráskor arra, hogy ott olvasgassam majd a Bibliám. De meleg volt, a fű szúrt, másztak rám a bogarak - és egyáltalán: a szokásos szakadék tátongott képzelet és valóság között... Hamar elindultam haza, csalódottan.

És az út szélén poroszkált egy katonaruhás legény. Talán arról beszélgettünk, hogy nem érik még a vadalma, pedig jólesne most. Vagy már éretlenül hullik és rohad. Nagyon barátságos volt, sőt, szokatlanul. Elmentem vele a patakpartra. Fürödni akart. De én azon rágódtam, hogy nincs nálam fürdőnadrág, az ismeretlen pedig túl barátságos - és, talán mindezek mögött valami olyat éreztem, ami túl jó volt ahhoz, hogy elfogadjam. És amíg valaki mással beszélt a patakon, én elosontam, hazamentem.

Hívást kaptam akkorra és oda, de nem jó helyen kerestem a kinyilatkoztatást, a szabadulást. (ld. film: be-vrij-ding - "For me, liberation means...")

Ez a film valahogy jóvátétel volt mindezért. Mindezekért. Hányszor elosontam már a boldogság elől! Hányszor nem mertem kinyújtani utána a kezem! Vagy ha rá is tettem a vállára, ökölbe volt szorítva, és nem tudtam rajta megnyugtatni, nemhogy magamhoz szorítani.

Ezért nem voltam én az a holland kisfiú. És ezért nem voltam egyike azoknak a fiúknak sem, akiket egy vasárnapon Amszterdam-Noordba kibiciklizve láttam. Naplemente felé haladva, öltönyben (templomba menet?), egymást átkarolva, és egy játékos csókot váltva.

Mikor törik már meg az átok, és forr egyenesbe a törés akarat és tett között?

Buzogj föl, kút, zengjétek dalát!

víz-kő-üveg

Nem maradt másom, mint a faragott kőgolyó. Odamentem a szökőkúthoz. Túlsó felén szoborcsoport, fenséges pózban. Nem vártam tőle sokat, de letérdeltem és a víz fölé tartottam kinyújtott kézzel a kőgolyót. A víz megmozdult, először alig észrevehetően - de már az is csodálatos élmény volt. Aztán hatalmas hullámok csaptak ki, mintha az óceán partján lennénk. Hirtelen sokan odajöttek és a szökőkút mellé telepedtek. Ahogy egy-egy hullám lecsillapodott, láttam, hogy mindenkinek áttetsző-fényes üvegteste lett.

------------------
valahogy ugyanaz mint a tüzes - pepitában, verwandlunggal keverve...

miből lett a cserebogár?

Valami eszembe juttatta a régi szép "ködös időket", mikor még nem tudtam magamról - de hozzáértők biztos már akkor észrevehették... Hogy hogy "csaptam a szelet" egy lánynak alsóban, miközben mindig egy fiúval lógtam. (Hogy ez többet is jelentett nekem, azt az uszodás emlékek erősítik.)

Az utolsó könyvtárazásom az idényben a szakdoga után az lesz, hogy felkeresem azt a Kacsa Magazint, amire a padláson rátalálva először láttam meztelen egészalakos pasit (és a másik oldalon nőt), és kis taknyosként gyakorlatilag hormonok híján mégis azon gondolkodtam, miért érdekel engem az előbbi inkább...

Na, de most következzen néhány retropasi, a látens és kezdeti korból. *sóhaj*

RetroJunk.com
Sorozatok - letöltés!
Classic Hunks

Ja, és egy klip is, ami egyeseknek talán még mond valamit.

Verwandlung, MOST!

Tegnap éjjel cseteltem egy magyar sráccal, und er hat erwähnt, daß er sich eben mit der Verwandlungsmusik (von Wagner, Parsifal) beschäftigt.

Daarna keek ik naar de fotostrips, waar de jongens het over De gedaanteverwisseling van Kafka hadden.

Puis, déjà dans mon lit, j'ai lu la fable "Le vilain petit Canard". (Le livre été à côté du lit...)

-------------------------------------

Miért várom mindig azt, hogy holnapra minden más lesz?
A kollégiumban még vicces volt, mikor kiírtuk a szobába, hogy minden belépő azonnal lássa: "Ne ijedj meg, holnap takarítunk!"
De most már kezd zavarni, ha mindig csak holnap lesz változás cigi-, szakdoga- vagy pasiügyben.

Attól tartok, hogy a változások ÉBER állapotban következhetnek szoktak bekövetkezni :-(

- legalábbis a nagy alvás előtt.

כאשר שאלה אוריאנה
מתי שוב נפגש בכיכר,
צחקתי, אמרתי - מניאנה,
צחקתי, אמרתי - מחר.
אך עד יום מחר, אוריאנה,
הכל כבר היה כה זר.
חלפה אהבה, אוריאנה,
ברחה מי יודע אנה,
היא שונאת אם אומרים - מחר,
היא רוצה שיאמרו, אוריאנה,
הערב, כרגע, כבר.

...

אם יבוא יום אחרון, אוריאנה,
להגיד לי כי סוף, כי נגמר,
אצחק ואומר לו - מניאנה,
אצחק ואומר - בוא מחר.
אך יום אחרון, אוריאנה,
יאמר שכבר אין מחר.
חלף יום מחר, אוריאנה,
ברח מי יודע אנה,
אך אותך הוא תמיד זכר,
כי אותך הוא אהב, אוריאנה,
הערב, כרגע, כבר.