sárcsata magammal

Kirendelt a főnök a rét egy elég sáros részének tisztogatására minket. Nekem az ágszedegetés jutott. Hamar rájöttem, hogy a laza fogú gereblyével nem megyek sokra. Az első ágacska után még törölgettem a kezem. Aztán rájöttem, hogy nincs miért, sőt. Bár a szobatiszta ember bűntudata nem szűnt meg, egy nagyobb bűntudat elől menekültem inkább: úgy éreztem, mintha ember/élőlény-voltom vagy valamilyen földanyát tagadnék meg, ha finnyáskodnék, mintha szülőjét ápoló ember húzná az orrát. Nem játszottam rá, de kissé még élvezni is kezdtem az ős-sár érintését.

És ha valakinek ez perverz, idézze fel a Prédikátor szavait: "Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké... Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik." (3,19a;20)

még rémlik valamennyire, milyen jó volt felszabadultan játszani nyáron a sárban

és már várom, hogy ezt a felszabadult érzést ne egyedül kelljen átélnem...

jeszke gidó

a tanyán, a kecskeólban van egy kis gida. egyedül egyke a 15 gida közül, az anyja (Joyce) "lakótársának", Jolandának nincs gidája, és eddig mindig a mamája mellett ült, pedig kifért volna a deszkák közt, mint a többi vele egykorú gida. de csak tegnap jött rá, hogy milyen jó szabadnak lenni, futkározni az ólban előre-hátra, kiugrani, megcsúszni a földön, vissza, megint. De még csak egyedül élvezi a szabadságát, próbálgatni az erejét, és ha mások játékot kezdeményeznek, próbálnak vele ökelelőzni, kitér előlük, visszabújik.

nagyon megesett rajta a szívem.
vagy az önsajnálat csúnya dolog?

furcsa, de kellemes

nem megszokott,
nem bejáratott,
nem hétköznapi,
szokatlansága miatt frissítő
és finom érzés

• a cigit a szám nem bejáratott, jobb oldalán szívni
• nem a jobb kezemmel a balba, hanem a ballal a jobb tenyerembe tapsolni
• a kezem nem a bal, hanem a jobb hüvelykemmel fölül összekulcsolni
• egy nőt megcsodálni

cikgi

Az gáz, ha már nem a cigizés van az evés utáni, hanem az evés a cigizés előtti cselekvésként definiálva?

áh, áh, áh, uff

Hujjujjujj, megeredt a ... z ujjam.
Megtojósodtam mint egy székrekedéses tik egy szép napon.
Talán tényleg kicsit anális jellegű az írás, az önkifejezés élvezete?

én a Nádasban, Nádas meg énbennem

ezt olvasom most.

a melegek sokszor következetlenül gondolkodnak. örömmel fogadjuk, ha egy "hideg" ráérez arra, mi a jó. de fordítva nem is gondolunk bele, hogy mi az a rugalmasság, ami erre vitte, amit mi elismerünk - de nem ismerünk. én is kezdtem berögzötten, dogmatikusan, skatulyázva gondolkodni, és ez ellen nagy segítségre leltem váratlanul-kéretlenül ebben a könyvben. mindenre "ráflessel", a legkisebb pillantás, mozdulat, vagy épp azok hiánya is hatalmas jelentőséget kap nála. vagyis megkapja azt, ami van neki a hétköznapokban. és mindenki mindenkit szeret, kíván, megvet, ismer, nem ismer, nem akar ismerni, ignorál - egyszerre! intenzív, lebilincselő és felszabadító olvasmány!

hálótárs

egy barátom figyelmeztetett, hogy őrizzem meg a lelkem: ha valakivel akármilyen intimitásba belemegyek, az őszinte, egyszerű testiség mellett alattomosan mindig ott lapul a szerelem.
nem éreztem aktuálisnak a figyelmeztetését.
aztán ma megint azon kaptam magam, hogy gyönyörködve figyelem plüssoroszlánomat, aki megint egy vadonatúj, idióta, édes, gyámoltalan pózban maradt ott a kihűlő ágyamban.

kiéhezve Istenre

Ültem a Geertekerk 700 éves boltívei alatt, sok-sok igazi, hús-vér viaszgyertya égett a csilláron, finoman redőződött a lelkész hosszú de egyszerű ruhája, rövidebb és egyszerű mondatai.
És megéreztem. Hogy ez kell nekem. Nem ez, hanem ami, aki/Aki ott van.
Mint mikor az első idegenkedés után először simultam férfihoz, és tudtam, hogy nem akarok enélkül élni, egyedül feküdni, egyedül megébredni és egyedül kelni.
Nem akarom, hogy egy fontos dimenzióval szegényebb legyen az életem!
Kell ez az érintés!

-------------

Igen, és most megint. Jöttem a tanyáról a ruhámra alvadt kecsketej édeskés illatával. Talán épp kiélesedett a tisztára mosott ég. És mint mikor egy funkcionális (talán munkoholista) impotensnek merevedése lesz, és készül, hogy megragadja az alkalmat, örömteljes váradalommal siettem haza. Hetek? Nem. Hónapok óta semmi különös. Se input, se output. Se ige, se ima. De majd most. Most hosszan-elnyújtottan, vagy röviden, de szenvedélyesen fogok vele szeret-kez-ni, VADUL rá fogom vetni magam...

izgatás

Útközben fel-felvillant előttem a borzas-borzongató tarkó. Foglyul ejtette a tekintetem, észrevehetővé, sebezhetővé tett, ébren tartott, nyugtalanított.
Megértettem a mohamedán csador-pártiakat.
De ha én lennék hithű mohamedán, a férfiak sem úsznák meg. Nekik is hordaniuk kellene a leplet, hogy ne zavarjon a testük szépsége. Napszemüveggel, hogy ne lássak igéző szemeket. Sőt, nem is leplet, kartondobozt kellene hordaniuk, hogy az idomok ne üssenek át. És igen! Például ennél a fiúnál is kellene egy hangtorzító, hogy a hangja ne borzolja a kedélyeket. És már korán magatartásórákra kellene járniuk a fiúknak, hogy nehogy valakinek a fellépése túl impozáns legyen. Aki mégis rendszerellenesen férfias lenne, annak elbalfaszosító tanfolyamra kellene járnia, felügyelet mellett próbaidőn visszatérni a társadalomba, és ha nem mutat előrehaladást, sajnos le kellene csukni, vagy... ki tudja.
De nyugi, hapsikáim, nem vagyok mohamedán.
Maradjunk annyiban: Élni és élni hagyni.

a közeledés megközelítése

12 óra busszal.

sandán hátranézett,
nem mondott semmit,
és teljesen hátradöntötte a székét.
alig fértek el a lábaim.

de szép volt.
a bőre, a hangja, a viselkedése alapján 18-19,
az az erőtől duzzadó csikó.

és a szépsége lecsillapított.
és rájöttem, hogy nem bunkón hátradöntötte a székét,
hanem kérdezés nélkül,
egy határozott, férfias mozdulattal szétfeszítette a combjaim
és közéjük ereszkedett.

megközelítés kérdése.

aztán egyszer a karjával véletlen
a széke mellé szorult térdemhez ért.
azt mondta, bocsánat.
azt mondtam, semmi gond,
de hazudtam,
mert azt kellett volna mondanom, köszönöm.

megközelítés kérdése.